Tamás Éva a Ki legyen az Év Női Példaképe Baranyában? pályázat egyik jelöltje

Szakmai sikerek:

A Tamás Éva Játéktára zenekar frontembere vagyok. Koncertjeinkkel járjuk az országot, emellett zenebölcsit, zeneovit, színjátszókört működtetek, és a Szívbeteg Gyermekekért Alapítványnál tartok kollégáimmal zeneterápiát. Rendszeresen szervezünk családi programokat. Dalunk a Pécsi Bácsi Pécs dala lett 2016-ban, ezután évekig rendeztük a Pécsi Nénik és Bácsik innovatív fesztiválját, ahol pécsi emberek meséltek a várossal kapcsolatos élményeikről egy nagy ingyenes családi nap keretében. Ez finanszírozás hiányában állt le. Emellett színészként dolgozom a Pécsi Harmadik Színház előadásaiban. Szakmai sikerem, hogy a pécsi zenekart országos ismertségig sikerült elvinnem, egyedül végigcsinálva a menedzselési, pénzszerzési és egyéb feladatokat. Célom egy Játéktár-ház létrehozása, ahol a
szórakoztatáson túl a fejlesztő munkát is magas szintre emelhetnénk, méltó környezetben, minél több családot elérve.

Család bemutatása:

Két gyermekem van, Anna és Márton, 12 és 10 évesek. Nagyszerű gyermekek, és már most remek emberek. Tanulnak, segítenek és önkénteskednek a programjainkon. Mindketten sportolnak, ahogy én is - napi szinten. Párommal egy család vagyunk. Bár vannak mögöttünk kevésbé szép időszakok, a gyerekeim és én is kisimultunk, boldog emberek vagyunk. Jut időnk a nap kezdetén egymásra, a gyors reggeli közben. Hazaérkezésük után, már nemigen szeretek dolgozni – kivéve, ha előadás vagy halaszthatatlan zenekari próba van - inkább együtt töltjük az estét. Szép időben az udvaron, a hűvös téli estéken beszélgetve, társasozva, vagy ha nagyon fáradtak vagyunk tévézve vagy rajzolva. Mivel nyitottak a gyerekeim, jut idő még a hétköznapokon is mély beszélgetésekre és tervezgetésre is.

Munka és magánélet összeegyeztetése:

Volt idő, amikor egyedül voltam a gyerekekkel. Kétségbeejtő volt az időbeosztás és az anyagiak miatt is. Szerencsére Édesanyám mindig tudott vigyázni a gyerekekre, így én dolgozhattam. Ha például reggel 10-kor játsszunk Budapesten, anyukám volt az, aki nálunk aludt, hogy reggel elvigye a gyerekeket óvodába, iskolába, hiszen én hajnalban keltem útra, vagy elment értük délután, ha épp előadásom volt. Sokszor voltam rettenetesen fáradt, ilyenkor bevállalta őket egy-egy estére, hogy pihenhessek. Most már, ha Játéktár program van, eljönnek velem és segítenek, ahol tudnak. Szerencsére örömmel teszik. Azért a logisztika, ki - kit - mikor visz edzésre, ki szedi össze, hogy jutnak el a hétvégi versenyekre, még mindig okoz némi fejtörést, de rugalmasan mindent meg lehet oldani. És bár a párom nem édesapja gyermekeimnek, maximálisan segít, nemcsak a logisztikai, hanem a nevelési kérdésekben, a jó hangulatú együttlétekben, így bár nehezen indultak a dolgaink, mára már mindent igyekszünk mosolyogva intézni.