Szatyor-Járkovich Andrea a Ki legyen az Év Női Példaképe Baranyában? pályázat egyik jelöltje

Szakmai sikerek:

Pécsett végeztem biológusként 2007-ben, majd az első gyermekem születése után közel egy évig dolgoztam embriológusként a kaposvári Kaáli Intézetben. Az, hogy több sikeres fogantatásban közreműködhettem és később egészséges babák születtek, jelentiszámomra a legszebb sikert. Második gyermekem születése után sikerült Pécsett elhelyezkednem, s több mint 4 éve dolgozom a PTE KK Onkoterápiás Intézetben. Jelenleg vezető klinikai kutatási koordinátor pozícióban azzal foglalkozom, hogy a gyógyszergyártó cégek által támasztott szigorú előírásoknak megfelelően minél több betegnek legyen lehetősége a legújabb gyógyszerkészítmények/sugárterápia/biológiai terápiák által nyújtott kezeléssel élni. Ezen terápiák során rendkívül szigorú - a helyes klinikai gyakorlatnak megfelelő, adminisztráció, procedúrák vannak, mely kapcsán minden elismerésem a kezelőorvosoké valamint a betegeké, akik önként vállalják, hogy részvevői egy olyan kutatásnak mely később több társukon segíthet. Munkám a beavatkozások szervezésén túl a szponzor részére történő precíz adatszolgáltatás, mely elengedhetetlen a klinikai vizsgálat kivitelezése folyamán. Szakmai sikeremnek tekintem, hogy több szponzori auditon is megfeleltünk, valamint a 2018-as ASCO-n (American Society of Clinical Oncology) több előadásban, cikkben is szerepelt Prof. Dr. Mangel László PTE KK Onkoterápiás Intézet vezetőjének neve, hiszen több sikeres vizsgálat futott, fut jelenleg is az Intézetünkben. Ezen kívül, ami szintén nem mérhető az a napok/hónapok/évek száma, melyet betegeinknek nyújtani tudunk, a hála és köszönet, amivel felénk fordulnak.

Család bemutatása:

Mosonmagyaróváron születtem, majd az egyetem befejezése után Pécsre költöztem véglegesen, illetve jelenleg Abaligeten élünk több mint 10 éve.Nővéremmel a távolság miatt viszonylag keveset találkozunk, de igyekszünk minél több időt együtt tölteni, illetve gyermekeinket nyáron hosszabb ideig "összezárjuk". Pécsett szerető, befogadó család fogadott férjem oldaláról, segítve hogy könnyebben megbirkózzak a ténnyel, hogy szüleim sajnos viszonylag fiatal korukban elhunytak. Anyósomnak köszönhetően igazi nagy karácsonyi és húsvéti ünnepek a jellemzőek, lassan már el sem férünk a házban. "Kisfiam" 11 éves, kislányom pedig 7 éves múlt. Egy sima, egy fordított- mondanánk kötés szlenggel, de így igaz. Szinte mindenben ellentétesek, de így szép az élet! Egészségesek, okosak, és ha éppen nem esnek egymás torkának nagyon jó testvérek.

Munka és magánélet összeegyeztetése:

A munka és a család összeegyeztetése nehéz kérdés, hiszen mindig sok kisebb kihívás vár ránk, s a mindennapokban is rengeteg kompromisszumot kötünk a férjemmel( ki marad bent Pécsen este 19:15-ig, mert edzés van, ki látja el otthon az állatokat, na ezt a feladatot rá hárítom főként, stb.), mint szerintem minden családban így van ez. Egyet azonban kiemelnék, nagyon nagy szerencsénk van a NAGYMAMÁVAL- így csupa nagybetűvel. Aki besegít a gyerekek edzésre vitelében, segíti őket a tanulásban, úgyhogy az az igazság, hogy nem is rólam kellene szóljon ez rész. De a lényegre térek: 2014-ben 6 hétig kellett Budapestre járnom, hogy kiképezzenek koordinátornak. 6,5 és 3 éves gyermekek mellől kellett felutaznom minden héten, hogy dolgozni tudjak, ami nagyon nehéz volt lelkileg. Ki kellett bírni, hogy később azzal foglalkozhassak, amivel szeretnék, de biztosan nem sikerült volna, ha nincs egy mindenben támogató férjem, aki vállalt a gyerekekkel kapcsolatosan minden teendőt. Valamint egy nagymama, aki azért, hogy nekem hétvégén ne a mosással/takarítással kelljen foglalkoznom, hanem a gyerekekkel lehessek, elcsente a koszos ruhákat és kivasalva hozta vissza. Ezenkívül a mindennapok a nehezen kezelhetők. Egy olyan munkahelyről hazamenni ahol nap mint nap daganatos betegeket kezelnek, kemény feladat, de ilyenkor adok mindig hálát. Mindenért. S hogy oldottam meg, hogy ne egy roncsként érjek haza? Hát még nem sikerült teljesen e feladat, de rajta vagyok. Időt kell szánnunk magunkra anyáknak. Ha ez önzőségnek számít, hát akkor önzőnek kell lennünk, azért hogy utána a családunk egy kicserélt, feltöltődött anyát/feleséget kaphasson. Én visszatértem régi álmomhoz, s most újra táncolok, de már nem csak a próbateremben, hanem otthon is a gyerekekkel! Ígyy csak ezt tudom javasolni minden anyának, találja meg azt a hobbi, kikapcsolódást, ami boldoggá teszi, s csinálja, mert megérdemli. Mindegyikünk megérdemli.