Lakatos Tivadarné Kiss Gizella a Ki legyen az Év Női Példaképe Baranyában? pályázat egyik jelöltje

Szakmai sikerek:

Nyugdíjba menetelem után 4 órában lakásokat jártam takarítani, de pár hónapja ezt a munkát felváltotta, hogy fiam vállalkozásában dolgozom. 66 éves vagyok, aktív koromban pedagógusként, illetve magánvállalkozóként dolgoztam, de szívemhez mindig is a gyerekek álltak közelebb.Kezdő pedagógusként rögtön a mélyvízbe kerültem, úttörő csapatvezető lettem, nyaranta önálló vándortáborokat szerveztem.Amikor a magánszférában dolgoztam, akkor is igyekeztem gyerekek közelségébe maradni.Klubokat szerveztem, gyerekmegőrzést vállaltam, 17 évig segítettem be a Szegedi Diabéteszes Gyermekeket Támogató Egyesület nyári táborainak szervezésébe, vezényeltem a napi programokat.A legnagyobb szakmai sikeremnek mégis a nagyharsányi iskolai munkát nevezném, ahol történelmet és hon és népismeretet tanítottam, napköziztem és iskolán kívüli munkámhoz tartozott a természetjáró szakkör vezetése illetve lányoknak háziasszonyképző kör szervezése.Nagyon fontos része még időtöltésemnek, a falusi klubokba való besegítés.2011-től a közeli Nagytótfalusi Esthajnal Egylet vezetője vagyok.Szervezem az éves programokat, kirándulásokat, koncert-és színházlátogatásokat, de legbüszkébb azokra a műsorokra vagyok (márc.15, idősek napja, szüreti felvonulás), amelyek színpadra kerülésében minden tagunk aktív szereplő. Ezekkel színes színfoltot viszünk a falu életébe, mind népszerűbbek vagyunk a környező településeken is, ahova egyre több fellépésre szóló meghívást kapunk.

Család bemutatása:

Legszűkebb családom 4 tagból áll, ebből hárman, a férjem, idősebb fiunk és én Kisharsányban egy családi házban élünk, amit egy csodálatos virágoskert vesz körül illetve veteményeskert, ahol megtermelem a család mindennapi fazékbavalóját.Itthon a háztartást én vezetem, napi szinten főzök (több mint 40éve) mosok, takarítok, sőt falusi vendég szállásadással is foglalkozom.Ezeken kívül a fő feladatom és munkám, a velünk élő fiam segítése, Ő ugyanis 28 éves korában megvakult. Új életét elfogadva, olyan elfoglaltságot sikerült találnia, amiben máig is örömét leli. Ő a Vaklufis, aki látókkal együtt végezte el a lufitekerő tanfolyamot, nemzetközi zsűri előtt vizsgázott és így a világon egyedülálló módon vakon hajtogatja a különböző lufifigurákat. Vele járok különböző rendezvényekre nap mint nap, óvodákba, iskolákba a gyerekeket érzékenyíteni, vagyis a fogyatékkal élők életével megismertetni őket. Tehát én vagyok a sofőr, a segédrajzoló, a könyvelő, a számlázó, a támasz. Kalocsán él kisebbik fiunk Zoltán, a családjával és egyetlen kisunokánkkal, Zsófikával. 61éves elmúltam, amikor az élettől megkaptam ezt a csodát. Temperamentumával, ragaszkodásával teljesen levesz bennünket a lábunkról. Igyekszem minél több időt vele tölteni, játszani, kirándulni, felfedezni vele a világot, hogy minél több közös élményünk, emlékünk legyen. Gyakran utazunk Kalocsára idős szüleim miatt is, akik egyre rászorultabbak. Édesanyám 83éves, párját néhány hete vesztettük el. Halála előtt gyakran voltam számukra bevásárló, a takarítónő és a betegápoló.

Munka és magánélet összeegyeztetése:

Családunk életében a legnagyobb kihívás az volt, amikor Norbert fiamnak 2015-ben leállt mindkét veséje és dializálásra volt szüksége. Első szóra vállaltam a szakmai továbbképzést, hogy el tudjam látni az otthoni kezelést. Azonban ez a plusz teher családi munkabeosztás változtatást is igényelt. Sok
feladatot vett le a vállamról a férjem, aki aktívabban besegített a ház körüli munkákba. Összefogás nélkül nem sikerült volna. Most már 2éve, hogy Norbit transzplantálták, ezzel új életlehetőséget kapott. Azóta odafigyelőbb életmódra és rendszeres orvosi ellenőrzésre kell járni. Ezt a példát kiemelve el kell
mondanom, hogy számtalan más kihívást is tudnék mesélni, hiszen az egész életünk kihívás, amelyet meg kell oldanunk, csak kitartás, erő, összefogás, támogatás (a családi háttér támogatását értem, amikor a család tagjaitól megkapjuk a kellő bíztatást és erősítést) kell hozzá! Én sosem sajnáltam az
energiát, az időt.”Ki sokat alszik, keveset él”- tartja a mondás. Nos, én gyakran 4-5 órát alszom, mert teendőim nagy részét éjszakába nyúlóan tudom csak elvégezni. A „befektetett tőke” azonban megéri. Azt a számtalan szép emléket, gyermeki mosolyt, boldog emberi arcot, találkozást, ami az enyém, azt
nem veheti el tőlem senki. Boldog embernek mondhatom magam és ez feledtet minden fáradságot. Anyagilag sosem voltam gazdag ember, de lélekben és emlékekben annál gazdagabb vagyok.