Kiskuti Anikó, a "Ki legyen az Év Női Példaképe Baranyában?" pályázat jelöltje

Foglalkozás, legnagyobb szakmai sikerek:

22 éve dolgozom ugyanazon munkahelyen, ami azt gondolom, hogy a mai világban elég ritka. Merchandiser (polcszervizes) pozíciót töltök be, ami kemény fizikai munkát takar az élelmiszer kereskedelem területén. Munkámat minden nap maximális lendülettel, odaadással és precizitással, hajnali 5 órakor kezdem meg, és mivel ezt a pozíciót egyszemélyben én látom el, ezért szabadnapjaimat is munkával töltöm, valamint szabadságra is csak 1-2 napokra megyek, hogy ne legyen fennakadás az áruházakban a kiesésem miatt. Feletteseimmel a kapcsolatom ennyi év után is maximálisan jó, és egymás munkáját támogatva dolgozunk nap mint nap. Büszke vagyok, hogy ennyi év után is eredményesen dolgozom, és folyamatos elismerést kapok a munkáltatómtól.

Család bemutatása:

A családunk rendhagyó, ezért is jelentkeztem. Én 45 éves vagyok, a férjem 48, akivel 25 éve házasodtunk össze. Van egy lányunk, aki 25 éves. Régóta nem él velünk, mert sajnos a drog rabjává vált. Nem akar, és nem is tud megváltozni, szocializálódni...de ennek a hozadéka 2 pici gyermeke, Hella (3,5 éves) és Noel (2 éves), akiket mi nevelünk nagyszülőként. Mindkét gyermek eltitkolt, gondozatlan, drogos terhességből született. A kislányt 1 hónapos korában, csecsemőotthonból vettük magunkhoz férjemmel, a kisfiút 1 évesen hoztuk el a nevelőszülőktől, úgy, hogy előtte semmilyen kapcsolatunk nem volt vele, szinte vad-idegen gyereket vettünk magunkhoz. A gyerekeket szüleik nem ismerik, anyuka néha feltűnik, de igazán csak mi ketten vagyunk a gyerekeknek. Családunk fontos része még 2 mentett, menhelyes kutyusunk, akik nagyon fontosak az életemben.

Legnagyobb kihívás a munka és család összeegyeztetésében; megoldás:

Mint írtam, 2 pici unokát nevelek munka mellett. Minden nap a munkából hazaérve takarítok, minden nap főzök, ellátom a ház körüli teendőket, hogy délután, ha hazaérnek a gyerekek, csak velük tudjak foglalkozni. Semmilyen segítségünk nincs. Csak a férjem, és én. Rendkívül nagy felelősség és teher anyagilag, testileg, lelkileg ennyi idősen újra kezdeni pici gyerekek felnevelését. Mindezek mellett 2 éve rendszeresen önkéntes munkát végzek a MancsRanch Pécs magán állatkertben, ahol az unokáim is rendszeres segítők. Sok-sok programon, rendezvényen megjelenünk az állatokkal, ami rengeteg munkával jár... de engem ez tölt! Az állatok szeretete, az önzetlen segítség nagyon fontos az életemben. Emberekkel és állatokkal kapcsolatos adománygyűjtések oszlopos tagja vagyok, az unokák ovis-bölcsis programjait rendszeresen segítem. Számomra fontosak az emberi értékrendek, és büszke vagyok arra, hogy ebben a furcsa világban is jó ember tudok maradni. Talán furcsa vagy egocentrikus, hogy magamat jelölöm, de tegye fel a kezét, aki ezt így végig csinálja!