Valóban a fizetés nagysága a legfőbb motiváló eszköz a munkaadó kezében?

De vajon csak a pénz boldogít?

Általában, ha a munkavállalók motivációjáról beszélünk, szinte mindenkinek (beleértve a munkaadókat) a pénz jut eszébe, mint legfőbb eszköz. Ha esetleg tudunk is más megközelítésről, akkor is az merül fel, hogy a fizetés nagysága motivál, a többi kiegészítő, illetve ideiglenes vagy nem kellő hatással bír.  

Nincs egységes álláspont a motivációról

A kutatók számos megközelítést alkalmaztak, több elméletet alkottak arra vonatkozóan, hogy mi motiválhatja a munkavállalókat a munkavégzés során. Közülük megkülönböztethetünk olyanokat, amelyek arra irányulnak, milyen kézzel vagy nem kézzelfogható tényezővel motiválhatók a munkavállalók, továbbá vannak, amelyek azt vizsgálják, hogy milyen folyamaton keresztül jön létre a motiváció. Ezek az elméletek alapvetően két irányt képviselnek, ugyanakkor nem lehet kijelenteni, hogy az egyik jobb a másiknál, illetve olyat sem lehet állítani, hogy valamelyik minden helyzetben alkalmazható. Egy általunk kiválasztott elméletet mutatunk be szemléltetésképpen.

Az elégedettség másik oldala nem az elégedetlenség, hanem az elégedettség hiánya

Az egyik legérdekesebb megközelítés Herzberg kéttényezős modellje. A hagyományos felfogás szerint megközelíthető úgy is a kérdés, hogy a munkavállaló vagy elégedett vagy pedig elégedetlen a munkájával, ám ezzel szemben Herzberg érdekes módon nem csupán elégedettségről és elégedetlenségről beszél, hanem az elégedettség, továbbá az elégedetlenség meglétéről vagy hiányáról.

Bevezet két kategóriát: megkülönböztet motivátorokat és higiénés tényezőket. Elgondolása szerint a motivátorok, mint például az eredmény, elismerés, maga a munka, a felelősség, az előrehaladás és a pszichológiai fejlődés megléte vezet elégedettséghez, míg, ha ezek hiányoznak, nem szülnek elégedetlenséget, csak az elégedettség hiányzik.

A higiénés tényezők –, mint a vállalati politika és igazgatás, munkafelügyelet, vezetőkkel való kapcsolat, beosztás, biztonság, és a fizetés – hiánya elégedetlenséghez vezet, de meglétük nem okoz automatikusan elégedettséget, csupán nem lesz a munkavállaló elégedetlen. Mindezekből következik, hogy a fizetés fontos, csekély mivolta elégedetlenséget szül(het), de önmagában nem vezet a munkával való elégedettséghez, nem úgy, mint az elismerés, az előrehaladási lehetőség és a pszichológiai fejlődés.

Herzberg tehát cáfolja azt a felfogást, mely szerint a munkavégzéshez kapcsolódó elvárásunk közül mindegyik képes motivációt kiváltani. Összességében az elégedettségnek nem az elégedetlenség az ellentettje, hanem az elégedettség hiánya (motivátorok), továbbá véleménye szerint a munkával való elégedetlenségnek nem az elégedettség az ellentettje, hanem az elégedetlenség hiánya (higiéniás tényezők).

Mi a helyzet a pénzzel való motiválással?

Herzberg szerint nincs különbség a negatív „noszogatás” (ellenőrzés) és a pozitív „noszogatás” (pénz) között. Motiváció szerinte az, amikor az egyén maga akar cselekedni, ha a motiváció belülről jön. A kielégített szükségletek pedig nem motiválnak. Herzberg elméletét több kritikai észrevétel is érte, ő az 1960-as évek jóléti társadalmából vette a mintát, ahol az alapvető szükségletek (fiziológiai, biológiai) nagy valószínűséggel kielégítettek voltak. Ettől függetlenül ugyanakkor számos kutatás megerősíti azt a tényt (akár a fiatalok, Z generáció körében végzett felmérések is), hogy a fizetés önmagában nem elég ahhoz, hogy egy munkakör vonzó legyen, egyéb tényezők (pl.: karrierlehetőségek) is fontos szerepet játszanak.

Ki kell emelnünk, hogy alapvetően elfogadjuk azt, hogy a pénz egy bizonyos szintig motivál, ezt nagyságrendileg a létminimum mértéke köré tesszük, ezt követően viszont már nem elégedettséget okozó, hanem elégedetlenséget megszüntetőnek tekintjük (egyetértve Herzberggel). Ez azt is jelenti, hogy a megfelelő, valóban motiváló tényezőkkel sikeresen lehet ellensúlyozni azt a helyzetet, ha nem tudunk a versenytársakhoz hasonló mértékű fizetést adni a munkavállalóknak, ami jó hír a gazdaságilag kevésbé fejlett térségben vagy szakmákban működő vállalatok számára. Azonban figyelembe kell venni, hogy a jelentős fizetésbeli különbség a hasonló helyzetben lévőkhöz képest már elégedetlenséget okozhat, és így a szervezetből való távozáshoz vezethet.

Zárásképpen, gondoljuk végig, ingyen semmi pénzért, vagy mégis?

Szakértők:

Venczel-Szakó Tímea, munkaerő-piaci szakértő, PTE KTK

Dr. Sipos Norbert, munkaerő-piaci elemző, PTE KTK

Forrás: https://munkaeropiac.eu