Mit vegyek ma fel? – Májusi és júniusi esőzések, téli szerkók tavasszal

Tényleg globális felmelegedésről beszélünk, amikor sokszor egyre hidegebb van, és azt sem tudjuk, melyik szettünkben induljunk dolgozni, hiszen lehet, hogy egy óra múlva már szinte másik évszak van? És közben nem ártana dolgozni is, ugye? Prof. Dr. Wilhelm Mártával (PTE TTK Sporttudományi és Testnevelési Intézet) kalandoztunk a téma körül.

Vajon mennyire vagyunk az időjárás játékszerei az utóbbi időben mi és munkahelyi teljesítményünk?

Pár évtizede folyamatosan terítéken a klímaváltozás kérdése, ugyanakkor abban reménykedtünk, hogy a hatásaival majd csak úgy ötven-száz év elteltével lesz kénytelen szembesülni az emberiség. Hogy van még egy kis időnk, haladékot kaptunk, hogy kitaláljunk valami okosat, hogy elkerüljük a várható nehézségeket. Közben a folyamat exponenciálisan gyorsul és mindannyian érezhetjük a szelét.

Vegyük rögtön a légkör emelkedő szén-dioxid koncentrációját. Egyelőre még nem számottevően, de állandóan emelkedik. Ha tovább gyorsul a folyamat, az az oxigéntartalom rovására megy és bár egyelőre meg nem fulladunk, a monitor előtt ülve egy zárt szobában az eleve magasabb szén-dioxid koncentráció mellett, amelybe az elektromos eszközeink által még több kerül, fáradtságunk, koncentrációs zavarunk egyre fokozódik.

Az átlaghőmérséklet növekedése, az egymással kapcsolatban álló tengerek vizének koncentrációjában beálló változások szélsőségeket eredményeznek. Hol a tavasz aktuális elmaradását és monszunba fordulását figyeljük rezignáltan, hol a végre felöltött nyári szettünkben járunk pórul egy pillanat alatt a nyakunkba zúduló jégeső okán. Az opportunista, ellenálló típusú emberi szervezet a szélsőségeket egy ideig jól tűri, de természetesen nem a végtelenségig. 

Álmosság fáradtság, fejfájás, migrén, vérnyomás-ingadozás, szív- és keringési rendellenességek sorakoznak a gyakoribb tünetek között, lehet, hogy van, aki légszomjra panaszkodik, és az idősebb, érzékenyebb, egyéb szempontból veszélyeztetettebb fizikumúakat a frontingadozások alatt gyakorta szirénázó mentőautók szállítják kórházba. Ez a jelenség, a hirtelen anyagcsere-változások, a légnyomás-ingadozás és jelentős hőmérsékletváltozás miatt természetesen eddig is létezett, ám a hirtelen és karakteres eltérések nyomában az érintettek száma éppen úgy növekvőben, mint a tünetek erőssége.

A normál napi hőingáshoz szokott emberi szervezet természetesen egy bizonyos pontig alkalmazkodik élőhelyének megfelelő mértékben a szélsőségekhez is, ám ha eleve áll valamilyen krónikus betegség a háttérben, vagy ha túlságosan naggyá válnak az ingások, akkor előbb-utóbb jelentős élettani változásokkal kell számolni.

A tudósok ugyan kalkuláltak a Föld természetes klímaváltozási ciklusaival, és a jelenségek egy része ennek is betudható, ám az emberi tevékenység az utóbbi időben valóban, kimutathatóan olyannyira felgyorsította a folyamatokat, hogy mindenkinek egyenként érdemes átgondolni, milyen kisebb-nagyobb áldozatot tud még meghozni a bolygó, önmaga és az eljövendő generációk érdekében, hiszen „a Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.”

Szerző: B.E.

Forrás: https://munkaeropiac.eu